Mit csinálunk
Húsz éve indul útnak a Szer-etet Kommandó, hogy segítséget és örömet vigyen oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meleg étellel, közösségi programokkal és ünnepi alkalmak szervezésével támogatunk rászoruló közösségeket. A palacsinta külön küldetés: önkénteseink otthon sütik, mi pedig továbbadjuk vele az otthon ízét.
Hogyan kezdődött
A Keleti pályaudvar környékén mindig sokan éltek az utcán. Kata a Mosonyi utcában lakott, néhány saroknyira. A saját konyhájában főzött, és amit elkészített, azt elvitte azoknak, akik a környéken nélkülöztek. Eleinte tíz-tizenöt embernek, főleg zsíros kenyeret.
A fordulópont a 2013-as árvíz volt. A Mosonyi utcai lakás minden helyisége szendvicsgyárrá változott, innen vitték az ennivalót a gáton dolgozóknak. Néha negyvenen is voltak egyszerre. Ötvenes zsákokba pakolták a kész adagokat, és a katasztrófavédelem mondta meg, hova szállítsák. Pár nap alatt kiderült, hogy ha kell, sokkal többre is képesek, mint amit addig csináltak.
Onnantól folyamatosan dolgoztak. A főzések rendszeressé váltak, eleinte havonta, később kéthetente, majd egy idő után egyszerre ötszáz adag étel is készült a hajléktalanoknak. Közben más helyekre is eljutottak. Egy sajóládi lakásotthon tizennégy bentlakó gyerekét előbb egy állatkerti kiránduláson látták vendégül, később pedig a gyerekek egy profi festő segítségével saját maguk festették újra az otthonukat.
Évről évre rendeztek Mikulás-ünnepséget a rászoruló gyerekeknek, mindig más helyszínen. Egyszer Mikulás-vonattal indultak, és a pályaudvar várótermében osztották ki az ajándékokat, ott látták vendégül a gyerekeket szendviccsel és üdítővel. Egy másik évben a Thököly étterem fogadta be a rendezvényt, ahol pincérek szolgálták fel az ebédet a családoknak, közben a Mikulás szórakoztatta a gyerekeket. Máskor a Lillafüredi Mikulás-vonatra ültek, ahol a végállomáson, karácsonyfa alatt várta a gyerekeket a névre szóló ajándék, mellette üstben főtt forró étel, amit a szülőkkel együtt készítettek.
A nagyobb adományokat mindig megosztották másokkal. Egy nyáron érkezett egy raklap tojás. Annyi volt, hogy egyedül lehetetlen lett volna feldolgozni, ezért megkeresték az ismerős szervezeteket, és a végén mindegyik tojásos ételt osztott aznap a rászorulóinak.
Teltek az évek. Voltak közben menekültek a Krím elcsatolása után, voltak menekültek az ukrán háború elől, volt egy újabb árvíz, és minden évben, minden évszakban voltak emberek, akikhez visszamentek. Az évek összemosódnak, a helyszínek kavarognak. Egy dolog maradt mindvégig ugyanaz: hogy aki kap, érezze egy kicsit jobban magát.
Miért éppen palacsinta
Mert ez az otthon íze.
A palacsinta-osztás egy egyszerű helyzetből indult: az aluljáróban élők gyakran kértek valami édeset. Egy alkalom előtt először ezerötszáz darab készült. Azóta is sütik, csak már nem egy ember éjszakázik vele, hanem sokan, otthon, és elhozzák a kész adagot.
De nemcsak praktikus választás. A palacsinta egyszerű étel, mindenki ismeri, mindenkinek van hozzá emléke: az anyja konyhája, egy vasárnap délután, egy meleg pillanat. Ezt nem lehet pótolni, csak megosztani.
Aki nálunk kap egyet, nemcsak ételt kap. Egy pillanatra hazaér.
Hogyan zajlik egy alkalom
Az alkalmakra kétféle étel készül: meleg étel, amit a csapat főz és a palacsinta, amit otthon sütnek a segítők, majd elhoznak az alkalom előtt.